Az interjút Deres Péter készítette.
A Házi Színpadon november 25-én lesz a premierje az irodalmi Nobel-díjas Albert Camus A pestis című regényéből készült monodrámának.
A Házi Színpadon november 25-én lesz a premierje az irodalmi Nobel-díjas Albert Camus A pestis című regényéből készült monodrámának.
Hogyan találkoztál az anyaggal, mi fogott meg téged ebben a történetben?
Az életünkben vannak fontos szerzők, akikkel ha megfelelő pillanatban találkozunk, akkor szinte észrevétlenül segítenek, hogy megértsük a világot. Egyes szerzőkbe, történetekbe beleszeretünk, aztán esetleg tovább is lépünk, mert úgy érezzük, hogy a kíváncsiságunk már másfelé fordult; hogy abban az életszakaszunkban már másfajta élményekre van szükségünk. Én főiskolás koromban olvastam Camus regényeit – akkortájt jelent meg az összkiadás –, azóta eltelt 30 év, és arra döbbentem, rá, hogy a fiatalkori lelkesedésem, rajongásom semmit sem csökkent iránta, sőt! Camus ugyanolyan sugárzó és élő, mint 30 éve, egyáltalán nem kopott meg, s az, amit ő tud az emberről, amit a világból képes megragadni, az olyan erőteljes és univerzális sűrítmény, mintha a művei manapság születtek volna. Nagyon fontos és termékeny időszak volt az életemben, amikor Márton László, a Párizsból hazatelepült író-gondolkodó a kezembe adta Francis Huster A pestisből írt monodráma-változatát. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem eljátszani ezt az egyszereplős darabot – mégpedig úgy, hogy a Francia Intézet is érdeklődik iránta, és szeretnék, ha egyetemisták előtt is előadnám, aztán egy filozófus segítségével beszélgetnénk a műről. Én örömmel igent mondtam, és az ötlettel megkerestem Dömötör András fiatal rendező-kollégámat, akivel régóta jól ismertük egymást.
Ha nem tévedek, Andrással először az E. T., vagyis Az ember tragédiája kapcsán találkoztatok…
